- Miss Price! Tudja, hogy mégis mit tett? – vágta az arcomba a kérdést. Beszéd közben a nyálcseppek csapódtak az arcomhoz. 
 

- Igazgató úr, kérem! Ne tessék szólni a szüleimnek! – könyörögtem.
 

- Oh, hányadik kihágás is ez? 1, 2, áh, a harmadik! Legszívesebben kicsapnám, mert azt érdemelné, de arról majd a szülei gondoskodni fognak, hogy mi lesz a büntetés! – megfogta a karomat és beráncigált az igazgatói szobába.

 

Már fél órája tárgyal a szüleimmel Mr. Foster.  Kint ülök a várakozóban. Elég nyomasztó hely. Sokszor jártam már itt, de most tűnt a legkellemetlenebbnek. Miközben vártam a környezetet figyeltem. Kint hűvös szél fújt. A nyitott ablak mellett átjárt a hideg. A titkárnő óvatosan nyomott le minden egyes billentyűt félve, hogy elront valamit. Az óra hangosan kattogott, mintha az idő megállt volna. Szólítottak. A rémület fogott el. Lassan felálltam és mély levegőt véve beléptem az irodába. A szüleim ott ültek és szomorú tekintettel néztek rám. Leültem a legközelebbi székre és vártam a döntést. 

 

- Mr. és Mrs. Price, kérem, közöljék a lányukkal a büntetését! – szólította fel a szüleimet az igazgató.

 

- Emma. Arra a döntésre jutottunk, hogy a helyi korházba fogsz járni a rákos gyerekekkel beszélgetni. Tudjuk, hogy mélyen nagy szíved van, és ezt át kell, add a rászorulóknak, akik utolsó napjaikban, heteikben esetleg hónapjaikban vannak. Minden nap iskola után oda mész, és 4-ig ott vagy.

 

- MII?! Nem tehetitek ezt velem! Nem büntethettek ilyennel! – ordibáltam.

 

- Inkább szeretnél szemetet szedni az út szélén 5 hónapig? Ugyanis a közterület rongálás, ez esetben a Graffitis falfestés bűncselekménynek minősül! Ha feljelentést teszek, csak rosszabb lesz! – mondta a Mr. Foster.

 

- Jól van… és meddig kell ezt csinálnom? 1 hét? Talán 2? – értetlenkedtem.

 

- 5 hónap. – válaszolták.

 

Az arcom lefagyott. 5 hónap? Az majdnem fél év. Bár inkább, mint a szemét szedés. Kínkeservesen, de meg kell, hogy birkózzak az érzéssel és a kórház fertőtlenítő szagával. Unott fejjel léptem ki a csendes szobába a szüleimmel együtt. Mindenki minket nézett, mikor kifelé tartottunk az iskolából. Kevesen ismernek, de ez visszafelé is így van. Nekem nincs „öri barim”, csak egy nagyon jó barátom, akiben megbízhatok. Mia Bennett. Ma nem jött iskolába, mert tudta, ha balhéba keveredek, akkor őt is beleveszik, és a szülei magániskolába küldik, arra pedig nincs szüksége. Beszálltam az autóba, ami meglehetősen csicsás volt. Egy limuzin. A családom tele van pénzzel és ezt meg is mutatják. Szarkasztikus öltözékeimmel viszont a falra másznak. Indultunk is hazafelé. Kifelé bámultam az ablakon, ez a kedvenc időtöltésem. Néztem az arcomat az ablakról visszatükröződve. Nem volt boldog az az arc. Elkeseredés volt a szemében. És milyen igaz. 10 perc utazás után hazaértem. Bevágtam magam mögött az ajtót és ráugrottam az ágyamra. Bekapcsoltam a hangfalat és a kedvenc rock bandámat nyomtam be. Tombolnom kellett. Elővettem a rajzfüzetemet és rajzoltam. Ütemre húztam a vonalakat. Egy idő után kiformálódott a lényeg. Egy rózsa, melynek utolsó szirma szakadt le a mélybe. Nem valami eredeti, de most csak ennyi tellett tőlem. Nem is figyeltem az időt, máris este 8 lett. Lekászálódtam a konyhába, ahol már a vacsora várt. 

 

- Hmm, mi a vacsora? – kérdeztem.

 

- Palacsinta.

 

Kiszedtem a tányérokat és megterítettem. Lehívtam az emeletről a bátyámat és apát is. Hamar lejöttek és le is ültek az asztalhoz. Csönd volt.

 

- Mit csinált Emma? – kérdezte Ben.

 

- Honnan veszed, hogy csináltam valamit? – kérdeztem értetlenkedve.

 

- Akkor nem beszél senki sem.

 

- De most is beszélünk.

 

- Igen, Graffitizett az iskola falára. – válaszolta apa. – Nem akarom, hogy megöljétek egymás, így inkább válaszolok.

 

Öt palacsinta után már nem bírtam többet enni, így megköszöntem és visszamentem a szobámba. Előszedtem a könyveimet, mert holnapra egy 20 oldalas házi dolgozatot kell, hogy megírjak az Őskorról. Előszedtem a laptopomat és bekapcsoltam. Míg töltődött kivettem a füzetemet és a tollamat. Megnyitottam az internetet és keresgélni kezdtem. Sok érdekes dolgot tudtam meg, amiket nem mondtak el az órákon. Huszon öt perc alatt végeztem is az egésszel, így megfürödtem és mentem is lefeküdni.