(Bree szemszöge)

Az ágyamban feküdtem. A nap besütött a redőny aprócska résein, és az egyik szerencsésen a szemembe világított. Forgolódtam, mert nem akartam suliba menni. A vekker is pár percen belül sipítozó hanggal keltett, amitől végképp elegem lett. Lecsaptam az órát és a fejemre húztam a takarót. Az ajtó halk nyikorgását véltem felfedezni. Pár másodperccel rá a redőny hangos csörömpölése, és a nap már túlerőben voltak. Kész, feladom.
- Bree! Noel! Keljetek, csak nem akartok elkésni az iskolából? - mondta apa vidáman.
Mintha ez annyira vidám lenne. Az iskola kész rém álom.
- Lányok! Ha nem keltek fel akkor egy vödör vízzel jövök vissza. - mondta ravaszan.
- Hagyjál már! Álmos vagyok! - mondtam elnyűtt hangon.
- Ha nem MSN-eztél volna fél 2-ig Bellával, akkor nem lennél most álmos, és vidáman mehetnél az iskolába. - oktatott ki.
- Az iskolába mióta járnak az emberek vidáman? Amióta az iskolába járunk, azóta mindenki tejes sokkban van! - mondtam feltápászkodva az ágyamból.
- Khm... - adta ki magából Noel. - Mi legalább a legjobb osztály vagyunk.
Felkeltem az ágyból és megbökdöstem a húgomat, hogy most már tényleg keljünk fel. Ő is nagy ásítozásokkal egybekötve kimászott az ágyból. A puha szőnyeg annyira kellemes volt, hogy nyomban bealudtam volna rajta. Kimentünk az előszobába és balra vettük az irányt ahol már a konyhában találtuk magunkat. Két fa deszka volt az asztalra rakva, azon pedig a friss kakaó díszelgett a kedvenc bögréinkben. Az enyém egy narancs sárga állatos volt, az övé meg egy zöld tigrises. Helyetfogaltunk az ülő garnitúrán, és hevesen szürcsölgetni kezdtünk a kakaót aszívószálakon keresztül.
- Bree! Mit csináljak enni? - kérdezte anya sürgetve.
- Hmm... kolbászos zsemle jó lesz! - mondtam.
Anya szélsebesen elkészítette a tízóraimat, és egy szalvétába csomagolta, majd rárakta a konyha pultra. Én végeztem is a reggelimmel. Elindultam a ruhás szekrényem fel, és kikerestem a legmegfelelőbb öltözéket a mai napra. Egy szürke póló, és egy sötétkék farmer cső nadrágmellett döntöttem. Átvágtam az előszobán, és a fürdőbe igyekeztem. A haj vasalómat gyorsan bedugtam a konnektorba, és a a 200°-os funkcióra állítottam. Kifésültem a hajamat, majd a hajvasalóval többször is átmentem rajta. Szép egyenes lett. Felvettem még egy fehér masnis haj pántot, és előkotortam a smink táskámból a fekete szem ceruzát. Manapság enélkül élni se lehet. Szépen kihúztam a szememet alul-felül, és visszaraktam a helyére. Kisétáltam a fürdőből, és a szobámba mentem ismételten. Apa már beágyazott nekünk, bár magunk is megtudtuk volna csinálni. A táskámhoz igyekeztem, és bepakoltam az utolsó 3 órára előkészített tankönyveket ésmunka füzeteket. Az első 3 órám úgyis osztály főnöki lesz. Felkaptam a táskámat és kivittem az előszobába, majd a kisszékre helyeztem. A cipős szekrényhez mentem és kivettem a zöld tornacipőmet. Eközben Noel és elkészült. Annyira irigyeltem, mert a haja aranybarna volt, és göndör. Majdhogynem a csípőjéig ért. Ő egy fehér hosszított fazonú Felsőben és lilatérdnadrágban volt. A szekrényhez ment, és kivette a saruját. Mostanság ez a divat. Leylának ésBrendának is van egy ilyen cipője. Még tegnap mesélték. A táskámért nyúltam, majd elbúcsúzkodtunk anyáéktól. Már a 2.-on voltunk, mikor eszembe jutott, hogy a kajám a pulton maradt. Felfutottam a 3.-ra, és berontottam a házba.
- Bocsi, csak itt hagytam a kajámat! - mondtam lihegve.
Egy 5 kilós táskával nem egy könnyű meló. Elvettem a szendvicsemet és a táskámba dobtam.
- Menetem! Sziasztok!
Lefutottam a lépcsőn, és a földszinten már Noel várt.
- Hány évig kell ezt még eljátszanod? Tudod nagyon fárasztó vagy! - mondta.
Igen. Így dirigál nekem a 3. osztályos húgocskám.
- Sokáig! Nem mindegy neked? - mondtam.
Kimentünk a lépcsőházból, és az utcán már sokan nagy pakkal indultak az iskolába. Lefordultunk jobbra és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a fák miért vannak. Értelmes témáról beszélgetünk általában.
- Itt balra kell menni! Már azt se tudod merre van a suli? - mondtam a húgomnak viccesen.
- Csitt! - mondta.
Majd folytattuk a beszélgetést a nagyszerű biológiától, hogy a kutyák így meg úgy vannak. A kocsma előtt haladtunk el, ahol már vagy 5 pasas holt részegen aludt az asztaloknál elszórva akert helyiségben. Kicsit sietősre vettük a tempót, mert utáltuk az a helyet, de nem akartunk óriási kerülőt tenni. Egy elágazódással találtuk szemben magunkat, de tudtuk, hogy nekünk egyenesen kellett, hogy menjünk.
- Héé! Noel! Várj! - hallottam meg egy fiatal kislány hangját.
- Szia Fanny! - köszönt Noel a lánynak.
- Bree! Hadd menjünk együtt! Ha akarod lehagyunk téged! - mondta boci szemekkel.
- Menjetek, de azért lássalak titeket.
- Oké! Köszi.
Gyorsan sétáltak előre, és egyre távolabb kerültek tőlem. Végre. Csend. Balra bólintottam, ahol egy rét volt egy nagy elágazással, ahol levágható az út a lustábbaknak. Elvigyorodtam. Megláttam egy pillanatban egy kék pulcsis srácot. Fogadjunk Eric. Lelassítottam, hogy be tudjam várni. Legalább valakivel tudjak nyugodtan beszélni. Ő már a sarkon volt én meg még mindig tök lassan mentem. Meglátott, ezért meg állt. Egy kajla vigyort vágott. Lassan beértem.
- Szia vigyori. - mondtam neki mosolyogva.
- Szia mosolygós. - mondta még mindig vigyorogva.
- Ömm... mizujs? - kérdeztem.
Mióta vagyok én ennyire zavarban ha egy osztálytársammal beszélek? Lepődtem meg magamon. Nyugalom Bree. Ő is csak egy a többi közül. Higgadj le.
- Semmi különös. - válaszolt. - Veled?
- Nem sok. El vagyok. - mondtam.
Csendben mentünk tovább az utcán, de ő megtörte a csendet.
- Képzeld, kaptam egy gitárt. - mondta, egy apró mosollyal.
- Király! - törtem ki magamból. - És milyet?
- Elektromosat. - áradozott. - Csak még nincs énekesem.
- Értem.
Vajon miért mondta, hogy nincs énekese? Hiszen az osztályból mindenkinek rossz a hangja, én meg soha nem énekelek, mert azt mondom, hogy beteg vagyok.
- A neten találtam egy lányt, aki nagyon jól énekel és idevalósi. Olyan idős mint te vagy én. Lehet felkeresem. Szerintem te is ismered. A felhasználó neve EreeLoweeFever. Sokszor énekel a szerelemről meg ilyesmi.
Mi van? Tűnődtem el magamban, majd leesett. Az a felhasználó én vagyok! És nem is jó a hangom, csupán unalomból töltöttem fel azokat a videókat. Most erre mit mondjak? Mit tegyek? Nem leplezhetem le magamat. Kiröhögne. Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Háát.. szerintem írj neki. Bár ha azt mondod ennyire híres lehet, hogy nem tud összeállni veled, de MSN-en kérhetnél tőle egy webcamos zenélést. Szerintem belemenne.
- Húú. Jó ötlet. Köszi Bree. Majd írok neki.
- Szívesen.
- Majd még meghálálom. - mondta vigyorogva.
- Hagyjad. - kacsintottam.
Megérkeztünk. A nagy sárga rozsdás kapu még jobban elvette a kedvemet.
- Mindjárt megszületik asszem egy kis róka...- mondtam.
- Nyugi, nem lesz olyan szörnyű. - mondta, majd hirtelen két kart éreztem a felső testem körül.
Kipattantak a szemeim és láttam, hogy Eric megölelt. Visszaöleltem, majd szétreppentünk, és bementünk a suliba. A nagykapuhoz érkeztünk, ami a borzalmak nagy ajtaja. Előre engedett.
- Értelek. Szóval haljak meg én először. Köszi. - mondtam egy vigyorgás közepette.
- Nyugi. Nem halsz meg! - mondta mosolyogva.
Nagy szerencsénkre az egész fiú csapat a suli belsejében, de az ajtónál dekkolt. Amikor meglátták, hogy Ericcel jövök be sokaknak kikerekedett a szemük. A fiúk elkapták őt, én pedig lazán sétáltam fel az első emeleti matek terembe. Mikor ledobtam a cuccomat a szekrényemben láttam a korlát alatt, hogy a fiúk ott állnak Eric körül és folyton dumálnak hozzá. Mako (ejtsd: Mákó "szerk.") az meg így hallottam, hogy mondja. " Bree és Eric járnak. " Ezen felkaptam a vizet. És a korláthoz mentem.
- Kussolj Mako!! - ordítottam.
Láttam, hogy sokak felém fordulnak, de még gyorsan lebuktam a földre, így nem láttak megmax. 2-3 ember. Felkaptam a táskámat és bezártam a szekrényt. Besétáltam a terembe, ahol már a lányok össze-vissza kalimpáltak a kezükkel, hogy hol vannak. Nem szúrtam volna ki őket az első padból. Ugyan, ki is vagyok én? Vigyorodtam el. Odaléptem a lányokhoz és az első mondatom annyi volt körübelül.
- Sziasztok! Király rucik! -mondtam.
Többet nem tudtam mondani, mert folyton csak a nyári élményekről beszéltünk. Hogy milyen volt Bellánál a vizi buli. Hajnalig karaokéztunk amitől a szomszédok enyhe agybajt kaptak. Sebaj, jó társaság vagyunk.