( Bree szemszöge)


Mikor közölte velünk a tanár, hogy nem lesz 5-6. óra csak úgy repdestünk örömünkben. Mikor elment Leyla rendesen becsapta. az ajtót, de csak nevettünk. Felkapkodtuk magunkra a ruhákat, majd siettünk kifelé, de az ajtó zárva volt. De hisz a kezemben van a kulcs.
- Bree ne szórakozz! - mondta Bella.
- Még kinyitni se tudom a rohadt ajtót, nem, hogy bezárni! - mondtam egy elfojtott mosollyal.
- Elkérhetem a kulcsot? - kérdezte Nicole.
- Persze. - mondtam, majd a kezébe adtam a kulcsot.
Berakta a kulcsot a zárba majd elforgatta. Nagy vigyorogva megnyomta a kilincset és húzni kezdte, de az még mindig nem adta meg magát.
- Hogy a... - kezdte Nic, de Brenda közbeszólt.
- Segítség! Beragadtunk! - ordibált.
Leyla kinyitotta az ablakot, hogy hátha van odakint valaki. Szerencsére a fiúk mindig bent maradnak egy kicsit focizni, szóval most nagy mázlink volt.
- Krisz! Segítsetek! Beragadtunk! - mondta nekik vigyorogva.
Lerakták a labdát, majd bejöttek az épületbe. Hallottuk a lépteiket, és hogy ráncigálják az ajtót.
- Ugye nem szándékosan zártátok be? - kérdezte morgolódva.
- Ezek, hogy viccelnénk? - mondtam.
- Fiúk! Ti meg miért rángatjátok az ajtót? - kérdezte mogorván a technika tanár.
- A lányok beragadtak! - mondta Rich.
- Tessék megszerelni. Maga az ilyen aki ért hozzá. - mondta Krisz.
Hallottam, hogy valaki elfut, majd pár másodperc múlva vissza. Valószínűleg csavarhúzóért mentek. Bár most a lánc fűrész jobban jött volna, de mindegy... 10 perc múlva a zár leesett, és a tanár keze nyúlt be az ajtón tátongó lyukon. Megfogta az ajtót és kirántotta. Az ajtó letört, a tanár keze meg lehet, hogy eltört, mert láttam, hogy bekönnyezett.
- Tanár úr! Jól tetszik lenni? - kérdezte Nicole.
- Nem nagyon. - válaszolta.
- Köszönjük. Esetleg szóljunk valakinek? - kérdeztem.
- Nem szükséges.
- Rendben.
Elindultunk a menzára, hogy megebédeljünk. Bella nem a suliban eszik, ezért ment haza. Megöleltük, aztán ment is el. Mi rádobtuk a táskákat a tartóra, és mentünk be az étkezőbe. Hosszú sor állt már előttünk. Mint egy közlekedési dugó. Felkaptunk egy-egy fehér tálcát és kivettük az evőeszközöket. A leves tej leves volt eper levél tésztával. A második rántott hal krumpli pürével. Na ez az a kaja amitől mindegyikünknek felfordul a gyomra. A krumpli olyan kemény. Nem ismernek jobb receptet? Most komolyan. És ezt hetente legalább 2x kell ennünk. Kaptunk egy almát is. Fogtuk a tálcánkat és a leghátsó asztal sorhoz ültünk. A kajából körülbelül mindenkinek az almája fogyott el. Kivittük a tálcákat és kimentünk az ebédlőből. Felkaptuk a táskánkat és indultunk ki a suliból. Mi Nicole-lal mentünk a bicikli tárolóhoz, Brenda és Leyla pedig haza. Elköszöntünk, majd indultunk is. Nicole kinyitotta a lakatját és a kosarába dobta, ahogy a táskáját is. Én gyorsan felpattantam a bicajára és ott lazultam.
- Látom nagyon élvezed a helyzetet. - mondta Nicole nevetve.
- Bizony ám. - mondtam egy kacsintással egybekötve. - Tudod mi lenne a legpoénosabb?
- Na mi? - kérdezte mosolyogva.
- Ha felülnél és én vinnélek. - mondtam már majdnem h megfulladva a nevetéstől.
- Oké, de csak ha kiértünk. A végén még Brádosz beküld minket. - mondta.
- Oksa. - mondtam.
Az iskola kapuján kiérve utasítottam Nicole-t, hogy szálljon fel, mert otthagyom. Fel is ült a csomagtartóra, és nagy száguldásnak vetettük alá magunkat. Én egyáltalán nem tudok az ő biciklijén menni, mert nekem összteleszkópos van. Néhol majdnem beleestünk egy-egy árokba. Mikor a házunkhoz értünk leszálltam majd átadtam a volánt. Megöleltem, majd a táskámhoz nyúltam, hogy kivegyem a kulcsomat. 2 perc keresés után meglett. Beraktam a zárba, majd az kattant egyet és ki is nyílt.