A házba beérve egyből a laptophoz rohantam, és be is kapcsoltam. Nem rég kaptam apától, mert jó lett az évvégi bizonyítványom. Amíg vártam, addig kimentem a konyhába egy kis nasiért. A vezetékes telefon megcsörrent, én pedig nyomban fel is vettem.
- Halló tessék? - mondtam bele.
- Szia. Mac vagyok. Otthon vagy? - kérdezte.
- Nem haver, a vezeték hosszú... persze, hogy otthon vagyok.
- Ditroitban van meccsünk, pont a stadionban. Szereztem neked két ingyen jegyet, ha van kedved gyere el.
- Persze. Még úgyse láttalak kosarazni, uncsikám.
- Oké. Akkor 14:15-re gyere a kapuhoz holnap, ott foglak várni.
- Rendicsek. Na megyek. Szia. Szeretlek.
- Szia.
Leraktam a telefont és ujjongva mentem át a szobámba. A laptop már teljesen betöltött, és az MSN is mát megnyílt. De vajon kinek adjam a másik jegyet. Annak fogom aki először rám ír. Lássuk is kik vannak fent. Drinicica*-*
Niklessa : D
Tamikahh *.*
Ericc
Mi lesz, ha Eric ír rám? Ne írj rám, ne írj rám...
bree ELF> üzenete:
* Öö... nincs kedved eljönni a Lakers - Pistons meccsre? (: Uncsim a Lakers új tagja és adott 2 ingyen jegyet. Gondoltam érdekel. (: Holnap lesz a meccs.
Ericc üzenete:
* Miért ne. : DD Hányra menjek érted? ;)
bree <ELF> üzenete:
* Ugye egyik nyomorék se jön a suliból? O.O
Ericc üzenete:
* Nem hiszem, mert elég drágák a jegyek. : O
bree <ELF> üzenete:
* Akkor jó. ;D
* Na nekem mennem kell, mert húgomért kell menni a suliba, aztán meg előkészülök a nagy találkára. : DD
Ericc üzenete:
* Oksa. :D Szija.puszi.:D
bree <ELF> üzenete:
* szija.puszi. (:
El se hiszem, hogy igent mondott. A napomat már csak egyetlen egy dolog ronthatja el. Tippeljünk mi is lehet az. Hmm... ja igen, Noel. Ki gondolta volna? Kikapcsoltam a laptopot, és felvettem a cipőmet. Bezártam az ajtót, majd lesiettem a lépcsőn és kiléptem a bejárati ajtón. Gyors lépésben haladtam, de az inkább táncolásba ment át. 5 perc alatt ott is voltam a sulinál. Bementem és pont akkor jöttek le a lépcsőn.
- Víííszont láátáásraaa! - mondta az osztály.
Noel odajött hozzám, majd átölelt.
- Húú, beteg vagy? - kérdeztem.
- Ja. Veszett vagyok. - vigyorgott, majd elengedett.
Kimentünk a suliból. Rajtam éppen a gurulós cipőm volt, és mindig előre mentem.
- Nem bírnál megvárni? - mondta idegesen.
- Megállok és te majd utol érsz. -mondtam és meg is álltam.
- Ajj... - mondta.
Már ott voltunk a háznál. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem. Felsiettünk majd a lakás ajtaját is kinyitottam. Noel szabályosan bevágódott az előszobába. Ledobtuk a cipőnket a sarokba, majd nekiláttunk "tanulni". Mivel Wolf adott házit, ezért neki is álltam, ahogyan Noel is, mert nem olvasta el a nyáron a Csí-t, ezért most kell neki. Előszedtem a vonalzómat. Nem az a szokványos kemény vonalzó, hanem valami gumiból készülhetett, mert nem lehet eltörni. Rácsaptam vele Noel lábára, amire akkorát felsikított. Ott röhögtünk, mire előszedte az övét is. Neki pink volt, nekem zöld. Rácsapott a lábamra amitől lassacskán felsikítottam.
- Megcsaptalak. Visszacsaptál. Háború elkezdődött. - mondtam viccesen.
Ott hülyéskedtünk, de aztán tényleg tanultunk. Mikor kész lettem ismét a laptophoz siettem. Bekapcsoltam és felmentem MSN-re. Egy felugró ablak. Rákattintottam, majd megláttam, hogy Mako írt.
Makk; üzenete:
* Szia Bree. Mizu veletek?
bree <ELF> üzenete:
* szija. Hogy érted, hogy velünk? ^o)
Makk; üzenete:
* Veled meg E-vel. : DD
bree <ELF> üzenete:
* Annyira hülye vagy. -.-" Semmi nincs köztünk.
Makk; üzenete:
* A hülye is látja, hogy van.
bree <ELF> üzenete:
* Csak együtt értünk be suliba. Akkor már járunk is szerinted? ^o)
Makk; üzenete:
* Jah. ^^
bree <ELF> üzenete:
* semmi nincs köztünk és nem is lesz.
Makk; üzenete:
* Ünnep rontó. >.<
bree <ELF> üzenete:
* ;) máskor is.
Makk; üzenete:
* na megyek. pápá.
bree <ELF> üzenete:
* szia.
Huh, na ez eléggé öhöm, érdekes volt.
- Ki az az Eric? - kérdezte Noel vigyorogva.
- Az osztálytársam. Miért? - kérdeztem vissza.
- Csak, mert... Bree és Eric ülnek a fán. - vigyorgott.
- Fogd be! - mondtam idegesen.
A bejárati ajtó csengője megszólalt és mi rögvest odarohantunk. Kinyitottam az ajtót és anya állt előttünk.
- Sziasztok! - mondta mosolyogva. - Segítenétek?
- Szia anya! Persze. - mondtuk egyszerre.
- Apa mikor ér haza? - kérdeztem.
- Nemsokára. - mondta anya.
Kipakoltunk a szatyrokból és a helyükre tettük a cuccokat.
- Annnnyuuuuuu. - néztem rá.
- Mennyi kell? - kérdezte.
- Semennyi. - mondtam kuncogva. - Mac elhívott a kosármeccsére. Ugye elengedsz?
- Persze kicsim. Üzenem neki, hogy mostmár eljöhetne hozzánk, mert hiányzik. - kacsintott anya.
- Okés. Nem felejztem el. - mosolyogtam.
Apa is megérkezett.
- Szia apa! - mondtam.
- Szia Bree. - köszönt vissza.
- Képzeld, Mac jön a városba és megyek a meccsére. Anya elengedett.
- Oké, de vigyázz magadra.
- Meglesz.
- Amúgy hánytól is lesz? Hát 14:15-kor találkozunk a csarnok kapujánál.
- Értem. Akkor jó szórakozást holnapra.
- Köszi.
3 óra múlva...
A vacsora isteni volt. Krumplipüré "megint", de ez finom volt, rántott hússal. Nyami. Letusoltam majd elvégeztem a teendőimet és behuppantam az ágyba. Alig vártam, hogy holnap legyen.
Másnap. 13: 45-kor...
Hétvége. De várom már a meccset. A ruha amit felvettem egyszerűen a kedvencem.
A telefonom meg csörrent, és láttam, hogy Eric hív. Gondolom itt van. Elköszöntem anyáéktól, és siettem le. Mikor leértem megláttam Ericet. Most is vigyorgott.
- Szia Vigyori. - kacsintottam.
- Szia Mosolygós. - kacsintott vissza. - Mehetünk?
- Persze. És ő... mivel megyünk? - kérdeztem.
- Gondoltam busszal. - mosolygott.
- Okés.
Most jött egy hosszadalmas csönd.
- És... mizujs? - törtem meg a csendet.
- Semmi különös. Várom a meccset. - mondta. - És veled?
- Nemsok. Te kinek szurkolsz?
- Lakers. Gondolom te is. - mondta mosolyogva.
- Nem.... csak vicceltem. Persze, hogy nekik.
Elkezdtünk nevetni, majd megérkezett a busz. Leghátra ültünk, egymás mellé. 2 perc néma csönd. Az ablakon kéztem kifelé. A busz megállt egy megállóban és egy srác kacsingatott nekem. Elmosolyodtam, majd a középső ujjamat megmutattam neki, majd Eric felém fordult.
- Az a srác nagyon stírölt. - mondta.
- Ja. Megmutattam neki az egyik ujjamat. - mondtam vigyorogva.
- Hogy-hogy? - kérdezte meglepetten.
- Nem jön be. - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.
- Itt is vagyunk. - mondta.
Leszálltunk a buszról és megláttuk Mac-et. Odasiettünk.
- Szia Óriás. Napról napra magasabb vagy. Ez nem fer. - Majd vágtam egy fejet (>.<). - Szia Bree. Vagy lehet, hogy csak te vagy a kicsi. - kacsintott. - És ki a barátod? - Eric vagyok. - mutatkozott be. - Mac. - mondta neki drágalátos uncsitesóm. - Akkor most beengedsz minket vagy itt fogunk dekkolni este 8-ig? - kérdezem incselkedve. - Hmm... felőlem dekkolhattok. De neeem. Menjetek csak. - mondta. Bementünk és helyet foglaltunk a C részlegben. Már sokan voltak, de nekünk Elite helyünk volt, pont középen. Láttam egy lányt aki nagyon hasonlított Brendára, de nem voltam biztos benne, mert általában nem jár sehová egyedül. Előttünk foglalt helyet már sorral, majd 5 perc múlva egy fekete hajú srác lépett oda mellé. Való színűleg azt kérdezte szabad-e a hely. A lány maga mellé engedte a srácot. Majd elkezdődött a meccs.
Félidő volt. Ekkor a kivetítőn láttam, hogy bekapcsolják a Csók kamerát. Ekkor nagyon néztem. Jajj, csak mi ne legyünk benne. Mindenki azt ordibálta, hogy "Csókot, csókot". Egy idős házaspár volt az első. Ezután a képünkbe nyomtak egy kamerát és a kivetítőn voltunk. Ó istenem.
- Mehet? - kérdezte Eric.
- Ahha. - mondtam félénken.
Majd megcsókolt. Hangos ujjongás tört elő az emberekből. Ez volt az első csókom és egy Lakers meccsen. Király vagyok. Majd ő szakította meg a csókot. Csak vigyorgott, és csak egy mosollyal viszonoztam. És amikor az utolsó pár volt soron teljesen meglepődtem. Brenda volt és az a fekete hajú srác. És megcsókolták egymást. Nem volt mondjuk más választásuk. Bár szerintem ő is meglepődhetett, mikor meglátott Ericcel. A meccs folytatódott, mi pedig csak egymást néztük végig. Láttam, hogy Brenda hátranéz és megpillant engem. A hüvelyk ujjával mutatta, hogy pazar volt, és ezt én is viszonoztam.
Facebook
BEST SITES
Inkább mi hívnánk meg, de jelentkezhetsz!
Van egy város: Ferrara. Mindentől elzárva, a vámpírok városának is hívják. Diana Ghost vagyok, és itt születtem. A családom évszázadokon át harcolt a vámpírok seregével olykor győztesen, olykor vesztesen. Egy új nemzedék tagjaként félvérként láttam meg a napvilágot, így betekintést nyerhetek az első vámpírok tanácsában. Félelmetes és bizarr érzés belépni nap-mint-nap a vaskapunk ott, ahol csak a vámpírok tudnak. Egy új faj megalkotását tervezik. Igazi szellem sereget. A Crimsonokat. Itt az idő.
AJÁNLOM AZ OLDALT
