(Bree szemszöge)

Becsengettek. Nicole-lal a 3 sorban ültünk. Eric mellettem ült, cask volt egy nagy rész, mert a tanár ott szokott sétálgatni. A tanár elég vaksi, ezért nem is látja, ha levelezünk. Valaki fejbedobott egy galacsinnal. Szétnyitottam és az a dilis Bella irkált bele, hogy mi van, mert nagyon érdekli őt.

"Mindenkit csak 1 betűvel fogok leírni. : 'D Oksa? Br."
"Rendicsek. Na és most tessék mesélni kisasszony. Be."
"L - P meccs volt és CSK. És hát így történt. Aztán meg BM-nél egyedül voltunk és megint az volt am a CSK-ban és aztán mondta, meg én is. Meg reggel is volt (K) és annyira ari volt. Ennyi kb. Br."
"izgi. és F-ek tudják? Be."
" A-A. Nem mondjuk el nekik. Br."
"Okés. Be."

Ekkor a galacsin Mako fejére esett. Bella ott kerste a galacsint és intettem Eric-nek, hogy nem szabad megtalálnia annak a tökkelütöttnek. Eric megtalálta és sunyiban odadobta nekem. Fellélegeztem. Eric egy papírcetlit rakott az asztalomra.

"Hiányzol. Nem tudnánk valahogyan kettesben lenni? (: E."
"Te is nekem.  Mondj egy időt és egy helyet. :) B"

Levelezésünket a tanár hangja állította meg.
- Gyerekek! Mrs. Wolf üzeni, hogy a Matek és az Angol óra meg lesz cserélve, szóval most angolra mennyetek!
Majd ismét a könyvet kezdte el bújni. Nem fáj a szeme? Nem érdekes. Vissza kell, hogy írjak Ericnek.

"Mondom Tott-nak, hogy elhozom a naplót és te is Lonz-nak és akkor talizhatunk.  B"
"Zseni vagy. (: E"
" I  E"
" I  B"
Ámuldozásunk egymásban a zord csengő törte meg. De viszont végre együtt lehetünk. Oh, annyira aranyos. Összeszedtük a cuccainkat és kivonultunk a teremből. Intett nekem Eric, majd elváltak útjaink. Felmentem az angol terembe, ami csak 4 teremnyire volt Mrs. Lonz termétől. A naplót gondosan a lépcső egyik rejtett zugába tettem. Az óra elkezdődött én pedig nagylelkűen felajánlottam, hogy elmegyek a naplóért. Kimentem a teremből és Ericcel találtam szemben magamat.
- Annyira jól elintézted. - mondta mosolyogva.
- Köszi. Te meg annyira aranyos vagy. - válaszoltam mosolyogva.
Egy eléggé eldugott helyre mentünk. Éreztem, hogy karjai átfonják a derekamat. Én körbeöleltem a nyakát. Megcsókolt és máris az egész napom derűsebb lett. Lassan csókolt és szemvedélyesen. Ő álmaim pasija és velem van. Történhet ennél felemelőbb dolog még az életben? Majd széllyel váltunk, a naplót a kezembe fogtam és még búcsúzóul adott egy puszit. Én csak mosolyogtam és mosolyogtam. Nem is tudtam elhinni. A naplót odaadtam a tanárnak.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Nicole.
Egy nagy vigyor terült el az arcomon. Nic rögtön kapcsolt.
- Oooo... - mondta szemöldökét mozgatva.
Az óra nagyjából rajzolgatásokba torkollott. Az óra végén indultunk is a matek terembe. Éppen a 6. -osok jöttek ki nagy dülöngélés, tolongás volt. Valaki enyhén megfogta a kezemet. Odakaptam a fejemet, és láttam, hogy Eric az. Annyira vidám volt, és én is az lettem, még jobban. Olyan érzés keltett, hogy csak mi ketten voltunk. A tömeg oszladozni kezdett, mi pedig elengedtük egymást. Az óra nagy részében geometriáztunk, majd éneken enyhe agyrohamot kapott a tanár, mert a fiúk ki-be mászkáltam az ablakon. Dilis mind az tuti. Órák után egyedül mentem haza, mert Nicole-ért jött az anyukája, így egyedül vágtam bele utamnak. Már félúton voltam, mikor Eric mellém lépett.
- Istenem, a szívbajt hozod rám. - mondtam neki ilyedten.
- Bocsi. - nézett rám tenger kék szemeivel.
- Nemtudok rád haragudni. - mondtam egy kacsintással egybekötve.
- Hadd engeszteljelek ki.
Felémhajolt majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Nemtudom hányszor mondjam még el, de annyira aranyos és kedves. Ilyen ember a világon csak egy van, és azt is a magamévá tudhatom.
- Nincs kedved eljönni a városba? - kérdezte.
- Persze. Szívesen.

A városban...

Leszálltunk a buszról, és éreztem, hogy a keze az enyémhez ér, majd összekulcsolódnak ujjaink. A főúton mentünk. Csak sétáltunk és beszélgettünk, minden külsőbbséget kizárva. A kéz a kézben séta pedig már pontott tett az i-re. A városban kóvájogtunk 2 órát, majd hazamentünk. A házunk előtt egy puszit nyomott a számra, majd elengedte a kezemet, és hazaindult, én pedig fel a lakásba.