(Bree Szemszöge)


Mikor felértem anya toppant elém.
- Szia kicsim, hoztam neked egy meglepetés! - mondta vidáman.
- Sziaa. Valóban? Ide vele. - mondtam vigyorogva.
Becsuktam a szememet, majd a szobámba vezetett, ahol az ágyamon egy gitár volt.
- Basszus kulcs ez oltárii!! - törtem ki magamból.
- Szóval tetszik? - kérdezte meglepetten.
- Még szép. Osztály társam is gitározik.
- Tényleg? Ki az?
- Öö.. Eric. Tudod az a szőke, gizda srác.
- Jaa. Nem is tudtam. Ez esetben nyugodtan áthívhatod gyakorolni.
- Okés, de van stúdiója az apjának.
- Rendben, ahogy gondolod.
Anya kiment én pedig a karjaim közé kaptam a hangszert. Gyönyörűen kifaragott minta díszelgett rajta, egy sötétebb árnyalatú fából. Maga a tökély volt eme gitár.

A laptopon egy könnyű gitár leckét kerestem és meg is találtam. Óvatosan pengettem, mert már attól féltem, hogy az első használatánál elrondítom mennyei húrjait. Sok gondolkodás után felhívtam Eric-et.
- Sziiia. Kaptam egy gitárt és gondoltam segíthetnél, mert semmit nem értek. - mondtam kacagva.
- Szia. Persze. Gyere át holnap suli után. Most már szerintem kicsit késő. - mondtam nevetve.
- Rendicsek. Addig is próbálom nem eltörni.
- Reméljük épen marad holnapig. - mondta.
- Reméljük. Na szia.
- Szia.
Leraktam és visszamentem a gitárhoz. Halkan elkezdtem énekelni. 20 perc után mentem lefürödni, és befeküdtem az ágyba, majd mély álomba merültem.

"Egy réten ültem. Körbenéztem, de csak a határtalan zöld pusztaságot láttam. Visszafordultam és megláttam életem értelmét. Kezében gitár, ahogyan az enyémben is. Törökülésben a földön hangoztatta gitárja húrjainak mesés dallama. Kezeim a gitáromhoz kaptam és én is ezt a dallamot utánoztam. Több órán keresztül csak ültünk és játszottukugyan azt a dallamot. Néha felnéztünk egymásra, aztán vissza. Hirtelen nagy vihar kerekedett és megjelent az, akit tiszta szívemből utálok. Fidelty. Ki más. Csillogó, filteres ruhában volt. Mint aki egy bálra készült volna. A vihar tombolt. Fidelty ujjával magához húzta Ericet, majd magával rántotta és eltűnt a sötétségbe. Keservesen elkezdtem zokogni. Egyedül voltam a nagy semmiben."

Mikor felkeltem teljesen rémült voltam. Csak ide-oda néztem. Noel már nem volt az ágyában, szóval elaludtam. Kikecmeregtem az ágyamból, és gyorsan felkapkodtam magamra a fél ruhatáramat. Elvégeztem a teendőimet. Noel sehol nem volt, így ránéztem az órára. 8:24.Bakker, elkéstem. Kerestem egy régi igazolást, majd átmásoltam az üzenőmbe.

Tisztelt tanár nő!
Bree családi okok miatt hiányozni fog az első óráról. Tisztelettel, Bree szülei

Anyáék úgyis már hajnali 4-kor elmentek, Noel-t meg majd elcsitítom. Futottam a suliig. Pont jelző volt, szóval az ajtó előtt vártam, hogy kijöjjenek. Először Mrs. Wolf-ot láttam meg, majdBrenda elnyűtt arc kifejezését. Ledobtam a füzetemet az asztalra, majd Brendához siettem.Ericnek intettem, hogy most nem érek rá, és megértően bólintott.
- Brenda mi a baj? - kérdeztem aggódóan.
- Mark egy másik lánnyal volt tegnap.. - mondta alig hallhatóan.
Megöleltem. Nem tudom mit érezhet, de test beszéde az mutatja, hogy borzasztóan érzi magát.Mikor elengedtem egy mosolyt erőltetett az arcára, ami nem volt túl hihető. A nap nagyrészében nagyon untam a fejemet. Csak azon tudtam gondolkozni, hogy az a srác, hogy lehet ekkora barom. Bár nem jártak, de nagy volt rá az esélye. Leyla ma se jött be a suliba, ezértBrenda és Bella elmentek hozzá, én pedig Nicole-lal haza indultam. Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna. Hosszas töprengés után leesett. Eric-cel kellett volna, hogy találkozzak. Gyorsan bepötyögtem a számát, majd hívtam.
- Sajnálom, de az előfizető nem kapcsolható. Próbálja meg később. - mondta egy gyengéd női hang.
Vajon miért kapcsolta ki a telefonját? Kérdések amire nem tudhatjuk a választ...