(Bree szemszöge)



Rémülten néztem Nicole felé.
- Soha nem kapcsolja ki a telefonját...- mondtam alig hallhatóan.
Minek pánikoljak? Hiszen lehet, hogy csak lemerült. Kérdések amikre nem tudhatjuk biztosan a választ.
- Figyelj, nem lenne gond, ha én most másfelé mennék?
- Nem, dehogy is. - válaszolta mosolyogva.
Elköszöntem Nic-től, majd lefordultam egy ösvényre, majd megpillantottam a hosszú ház sort. Elindultam, majd elkezdtem számolni a házakat.
- 13, 14, 15... Á, meg is van! 16. ház.
Egy gyönyörű sárgadinnye színű ház tárult elém. Óvatosan beléptem a kapun, és az ajtó elé álltam. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a csengőt. Fél perc se telt el, de a lépcső nyikorgását hallottam meg. Egy lány nyitott ajtót.
- Szia, segíthetek? - kérdezte.
- Szia, ööö... Eric itthon van?
- Miért kérdezed?
- A barát nője vagyok.
- Jaaa. Értem. Sajnos még nem jött haza. Nincs a suliban?
- Nincs. - szontyolodtam el.
- És hívtad?
- Igen, de ki volt kapcsolva.
- Ahham. Szerintem valami baja van... tudom hol találhatod meg. Ha végigmész a házsorokon egy apró letaposott sövényen menj végig, majd ha megpillantod a kis tót, akkor fordulj balra.
- Oh, hálás köszönet. - könnyebbültem meg.
- Szívesen, szia.
- Szia.

Kiléptem a kapun és tekintetem a hosszú utcára nézett. Elindultam, kicsit gyorsabban az átlagos tempónál. 5 perc séta után már oda is értem az ösvényhez. Beljebb mentem majd megpillantottam a tót. Egyszerűen nagyszerűen nézett ki. Majd balra indultam. Kis séta után egy hinta ágyat pillantottam meg, ahol egy szőke hajú fiú feküdt gondolataiba merülve. Közelebb léptem, majd óvatosan megsimítottam az arcát.
- Tudtam, hogy rám találsz. - mondta.
- A nővéred segített. - válaszoltam. - Miért kapcsoltad ki a mobilodat?
- Magányra vágytam.
- De mi a baj? - kérdeztem.
- Egész nap oda se jössz hozzám. Suli után vártalak, de nem jöttél...
- Eric én annyira sajnálom, de Brenda teljesen össze volt törve egy srác miatt.
- Na sajnálkozz, hiszen a barátaiddal is kell foglalkoznod.
- Na ide figyelj. Semmi pénzért nem szakítanék veled. És az ilyen dolgokat ne vedd magadra kérlek. Szeretlek.
- Én is téged.
Közelebb hajoltam hozzá, majd óvatosan megcsókoltam. Mikor elváltunk, kinyitottam a szememet, és megláttam a nagy vigyort az arcán. Felállt majd elindultunk visszafelé. Sajnos az anyjának kellett segítenie, így nem tudtunk egész nap beszélni.

Következő nap....

Hála az égnek hétvége van, így 10 körül ébredtem. A TV-ben ment éppen a Hannah Montana ezeregymilliomodik része. Kikapcsoltam és gyorsan benyomtam a laptopot, majd kimentem zabpehelyért és tejért. Összekavartam, majd a tálkámmal bementem a szobába. Az MSN-em bekapcsolt és láttam, hogy Brenda fent van.

Bree üzenete:
*szia
*mizu?

Bren üzenete:
*szia
*semmi
*ott?

Bree üzenete:
*nincs kedved feljönni a városba? zenei fesztivál ;D

Bren üzenete:
*mennék :( de már elígérkeztem, bocsi

Bree üzenete:
*csak nem Mark?? :D

Bren üzenete:
*:$ de igen

Bree üzenete:
*akkor semmi baj :D jó szórakozást

Bren üzenete:
*tényleg sajnálom :S

Bree üzenete:
*semmi gond ;D

Bren üzenete:
*Bree, nem lenne jó, ha én Markkal, te Ericcel, Leyla pedig Mark egy ismerősével felmennénk a fesztiválra? 2-re a pláza elé

Bree üzenete:
*de az tök jó lenne
*hívom Ericet :D

Bren üzenete:
*okés



Gyorsan a telefon módba kapcsoltam, majd kikerestem a telómban Eric számát. Tárcsáztam, majd egy fáradt, de nagyon édes hang szólt bele.

- Szia. Mizu? - kérdezte.
- Szia. Felkeltettelek? - kérdeztem vissza.
- Csak fél álomból. - kacagott.
- Ööö.. nincs kedved eljönni a fesztiválra? - mondtam kérlelően.
- Persze. Kettesben vagy társasággal?
- Hát jön Leyla meg egy srác meg Brenda meg Mark. - mondtam kicsit zavarban.
- Ki az a Mark?
- Brenda pasija.
- Jaa, értem. Okés. Hányra?
- 2-re a plázánál.
- Rendicsek. Szia. Szeretlek.
- Szia. Szeretlek.

Letettem, majd visszaírtam Brendának.


Bree üzenete:
*Megyünk :DDDD

Bren üzenete:
*Okéé. :)
*na megyek
*szia.puszi.(L)

Bree üzenete:
*Okk. ;D
*szijapussz. 

Brenda kijelentkezett.

Kirohantam a szobából és előkotortam valami jó kis ruhát. Mivel semmit nem találtam, így felhívtam Lexy-t, az egyik barát nőmet, hogy eljönne vásárolni.
- Halii. Van kedved vásárolni?
- Sziia. Milyen kérdés ez? Persze. Most?
- Jaja.
- Okészsoké. Plázánál 10 perc múlva.
- Rendi. Pápá.
- Puszii.
Lexy nagyon aktív és pörgős. Simán elbújhatnék mellette, mert nagyon szép csaj. Persze soha nem hiszi el. Egyszer ezért tényleg leütöm. Gyors felkaptam magamra egy fehér felsőt és egy fekete cső nadrágot, majd elkérezkedtem anyáéktól és besiettem a városba.



10 perc múlva....



- Szióka Bree.
- Hali Lexy. Mizu?
- Nem sok. Veled?
- Szintén. Na de most vásárolunk vagy nem? - húzogattam viccesen a szemöldökömet.

A szemem ezeken a darabokon akadt meg. Rögtön felpróbáltam és nagyszerűen passzolt. Még átjártunk néhány boltot, majd hazamentünk.

14 órakor a városban...

Már mindenki ott volt. Az a srác, aki Leylával volt nagyon szimpatikus volt, szóval nem voltak hála istennek nézet letéréseink. Egész végig a városban sétáltunk, mire már 8 óra volt. Bementünk egy kisboltba, majd vettünk egy kis Martinit és Cappy-t. Összeöntöttük és össze vissza ittunk, és hánytunk. Már kissé kótyagosan a lányokkal haza indultunk, a fiúk még maradtak. Hazafelé menet valaki elragadott. Sikítani nem tudtam, mert a számat befogta és aztán le is ragasztotta. Előtört bennem a pánik. Nem tudtam, hogyan és mint reagáljak. A kezeimet is összekötözte, majd az erdő felé vezetett ahol már senki nem hall se sikítást, se ordítást, semmit. Levette a számról a ragasztót én pedig csak ordibáltam.
- Engedjen el! Hagyjon békén! Miért csinálja ezt velem?
- Azért, mert nagyon cuki vagy.
- Kapja be!
Visszaragasztotta azt az izét, ami nagyon rossz volt a bőrömnek és nagyon fájt is.
- Nyugi, nem fog fájni. - súgta a fülembe.
Elkezdte levenni a nadrágját csak úgy tovább. Mint egy rossz pornó filmben. Amikor hozzámért átjárt a liba bőr és nem tudtam semmit tenni, mert le voltam kötözve. Nagyon fájt amit velem tett. Nem voltam az eszméletemnél, mert annyira fáj az egész. Mikor végzett, mint egy rongyot ott hagyott a földön és elment. A kezemet sikeresen kiszabadítottam, majd leszedtem a ragasztót és Brendát hívtam.
- Brenda, gyere értem a hídhoz, mert egy pasas megerőszakolt és kezem lábam alig bírom mozdítani!
- Úr istenem.
- Psztt... Nem szólj senkinek!
- Rendben, rohanok.
20 perc után megláttam őt és elkezdtem ordibálni neki, hogy itt vagyok.
- Istenem Bree. Hogyan történt? Nincs semmi bajod?
- Egy pasi berántott az erdőbe és lekötözött. Nagyon fáj.
- Hívom anyukádat.
- Ne! Ha megtudja végem.
- Akkor mit tegyünk.
- Hívd fel és mond, hogy nálatok alszom. Nem tudnék így hazamenni.
- Rendben.
Brenda 5 perc alatt lerendezte a dolgokat és segített nekem egész úton. Mikor felértünk teljes sokkban voltam. Annyira nem tudtam elképzelni, hogy pont velem.

1 hónappal később...

Reggel mikor felkeltem furcsa érzésem volt. Gyorsan a naptárhoz siettem és a szemeim kikerekedtek. Már 5 napja késik. De hisz ez lehetetlen. Anyának mondtam, hogy átszaladok Brendához. Mostanság nagyon sokat vagyok vele. A többiekkel nagyon keveset beszélek. Eric tud arról az estéről és folyton magát okolja, amiért nem jött velem. 5 perc alatt Bren-hez értem aki hevesen nyitott ajtót.
- Beszélhetnénk 4 szem közt? - kérdeztem.
- Ahha.
Bementünk a szobájába és magunkra zártuk az ajtót.
- Figyelj. 5 napja késik. Lehet, hogy terhes vagyok.
- Hogy mi?! - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Én se értem. Nem akarok ilyen korán és olyan szemétládától gyereket.
- Hát ez esetben elmegyünk anyához a gyógyszer tárba, hogy adjon egy tesztet.
- Rendben. 15 perc és jövök.
- OKé. Szia.
- Szia.
Elköszöntem, majd Eric-ékig sprinteltem. El akarom neki mondani, hiszem a barátom és mindent el szeretnék mondani neki.
- Szia Bree. Mizujs?
- Szia Eric. Sok minden. Beszéljünk.
- Rendben.
Kilépett az ajtón és elsétáltunk a kedvenc helyére a fák közé a kis patakhoz. Leültünk a kőre.
- Na, mi az az egetverően nagy dolog? - kérdezte huncutan.
- Ez nem vicces. Halál komoly. Lehet, hogy terhes vagyok.
Akkorát nézett, hogy majdnem kiesett a szeme. Egy pillanatra a hasamra nézett, majd vissza az arcomra.
- Tudod. Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek ne keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet.
- Most szakítasz velem?
- Igen. Szóval vége.
- Hát legyen, ha ennyire bunkó vagy bazd meg! Szia.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, míg kiértem, majd heves sírásba kezdtem. Lassan ballagtam el Brendáékig. Brenda odaadta a tesztet, majd vártuk az eredményt.
- Negatív! - mondtam megkönnyebbülten. - Köszönöm, hogy ennyit törődtél velem. De mondanom kell valamit.
- Ki vele?
- Eric szakított velem. Idézem: "Én ezt nem bírnám. Figyelj, nagyon kedves vagy, de vége. Kérlek nem keress, ne hívj és ne szólj hozzám többet. "
- Ezt a köcsögöt.
- Ja. De most már végre felszabadult vagyok. Ja, és ha találkozol Ericcel mond meg neki, hogy negatív lett. Nos, nekem mennem kell. Anya már biztos aggódik.
- Oké. És ne is gondolj arra a parasztra. Légy boldog. Szia.
- Oksa. Szia.